Úticélod:
Bosznia-Hercegovina
Bosznia az az ország, ami nincs becsomagolva a turistáknak, nincsenek legömbölyítve az élei. Ahogy átléped a határt, azonnal arcon csap a kontraszt: a táj vad és gyönyörű, miközben a házfalakon még ott vannak a délszláv háború golyónyomai. Szarajevóban konkrétan a történelem törésvonalain sétálsz. A sétálóutcán haladva egyik lépésed még Bécs, a következő pedig már a százszázalékos Kelet, ahol a mecsetekből felhangzó imára hívó szó keveredik a bazár rézműveseinek kalapálásával és a faszénen sült ćevap nehéz illatával. Mostar egy kis ékszerdoboz. Egyszerre érzed magad egy városban, egy vallási központban és gyönyörködsz a sziklás, lélegzetelállító tájakban. Bosznia nyers, néha nehéz tőle a levegő, de annyira őszinte, hogy utána a nyugati steril városok unalmasnak fognak tűnni.
Kedvenc történetünk
Zsófi
Bosznia volt eddig számomra a leghidegrázósabb élmény mind közül. Annyira más volt az egész hely, az atmoszféra, az emberek, mint amit minden nap tapasztalunk, hogy azt ott helyben fel sem fogtam. Az első sokk akkor ért, mikor először tettünk egy sétát a városban és éppen ima idő volt, mindenki sietett a mecsetekbe, egy perc alatt kiürültek az utcák.
Máté
Bosznia amennyire közel van, annyira más kulturált képvisel. Amennyire Balkán annyira török is. A rengeteg mecset és az égigérő minaretek látványa egyszerűen elképesztő.
Az egyik kedvenc emlékem, amikor Szarajevóban egy temető mellett sétáltunk fel a hegyre, éppen akkor hívta össze az imám az embereket az esti imára. Az ének hangja a szürkületben, a naplementével és a lágy, langyos szellővel együtt olyan különleges élményként hatott a testemre és a lelkemre, hogy ez a mai napig bennem lakozik.
