Úticélod:
Franciaország
Franciaország sokkal többet rejteget, mint az Eiffel torony és a Mona Lisa. A Côte d’Azurban elmerülve olyan városokat fedezhettek fel, mint például Nizza, a francia riviéra lüktető szíve, ahol csak nézitek a divatos embereket, háttérben a pálmafákkal és azúrkék panorámával, Cannes, a híres cannes-i filmfesztivál helyszíne, Antibes, a virágos óvárosának mediterrán bájával, Èze, a lenyűgöző hegyi, sziklás botanikus kertjével és apró kis művészutcácskáival, Menton, ahol minden citromos vagy éppen a híres Monaco, a gazdagság megtestesítője. Valószínűleg nem a francia konyha vagy a helyiek vendégszeretete lesz az, amit kiemeltek majd ebből az utazásból, sokkal inkább az egész riviéra hangulata, amiben ti is már kicsit fentebb hordjátok az orrotokat, jobban kihúzzátok magatokat, miközben a vállatokra omlik tengertől sós hajatok, keverednek a különböző méregdrága parfümök illatai, egyszerre érzitek magatokat eltörpülőnek és hatalmasnak.
Kedvenc történetünk
Zsófi
Számos várost bejártunk a Côte d’Azur partján Nizzai bázisunkról vonatozva. A legmeghatározóbb talán Monaco lehetett, annyira fényűző volt, annyira sok, annyira más, mint amit ismerünk. Olyan volt, mintha a gazdagság nyílt napján vettünk volna részt. A kedvenc történetem ide kötődik. Meglátogattuk a Casino de Monte Carlot, ahol belépés után a személyzet első dolga volt Máté hátáról levenni a hátizsákot és a kezembe adni. Ezt a nőket alsóbbrendűnek kezelő attitűdöt egyébként többször is tapasztaltuk itt, ami nyilván egy negatív dolog, de a helyzet szürrealitása miatt sokat nevettünk rajta.
Máté
A Monaco által nyújtott élmény bennem is örök nyomot hagyott. Azon az aszfalton járkálni, amin a TV-ben 300-al száguldoztak a Formula 1-es autók. Az összemosódása a kifinomult, fényűző építészetnek, és a modern világnak egészen lenyűgöző.
Ugyanakkor, ha egyetlen élményt kellene kiemelnem az utazásunkból, akkor mindenképpen Cannes-t mondanám. A filmes világ mindig is különösen közel állt hozzám, ezért igazán meghatározó érzés volt azokon a lépcsőkön sétálni, amelyeken előttem a szakma legnagyobb alakjai is megfordultak. Különleges pillanat volt az is, hogy az egyik kedvenc rendezőm, Quentin Tarantino kéznyomába is beleilleszthettem a tenyeremet. Ekkor derült ki számomra, hogy meglepően nagy keze van.
