Úticélod:
Spanyolország
Spanyolország egy apró kultúrsokk. Ha hajlandóak vagytok mélyebbre ásni a turistáknak szóló Flamenco esteknél, a drága tapasoknál és a színes legyezőknél, akkor nagyon mélyen gyökerező hagyományokkal találkozhattok. Underground, valódi, helyi táncbemutatókba cseppenhettek, vespa hűtőtáskán ücsörgő bácsikkal ihattok sangriát vagy éppen végigülhettek egy hatórás junior bikaviadalt, ahol könyörtelenül szembesültök azzal, hogy nem lehet egy nemzettől megvonni egy hagyományt, bármely embertelen is az. Természetesen a látogatóknak szánt programok és látványosságok közül is számtalan érdekességet találtok, akár történelmileg, akár művészetileg. Néhányat említve a rengeteg lehetőség közül: kiváló kortárs kiállításokat tekinthettek meg, nézhettek delfin showt Valencia óceanáriumában, vehettek 6 eurós automatás vizet 10 méterre az ingyenes kúttól, megtalálhatjátok a legjobb piacokat, tapasokat, belebotolhattok egy hatalmas mecset közepébe épített katolikus katedrálisba, olvashatjátok Colombus eredeti leveleit, megkereshetitek a legjobb paellat, lenyűgöző graffity negyedekkel és hihetetlen kedves spanyol emberekkel találkozhattok.
Kedvenc történetünk
Zsófi
Amikor először jártunk az országban, Valenciában, akkor véletlenül pont a foci EB idejére esett a látogatásunk (sosem néztünk focit). A döntő napján, melyen az egyik döntős csapat a spanyol volt, az estét a tengerparton töltöttük, beültünk vacsorázni egy hangulatos kis függőágyas étterembe. Minden eseményről, gólról, helytelennek tartott bírói ítéletről azonnal értesültünk a környező bárok szurkolói által, hatalmas hangzavar volt, de ez mind eltörpült ahhoz képest, ami akkor következett, mikor Spanyolország megnyerte a mérkőzést. Az egész város az utcákra csődült énekelve, megbénítva a közlekedést, lehetetlen volt kimaradni az élményből, több ezer ember ünnepelt boldogan, felszabadultan. Hihetetlen, hidergázós élmény volt.
Máté
Második spanyol látogatásunkkor Sevillába utaztunk. Az utazás előtti nap Zsófi talált egy linket, ahol a másnap megrendezésre kerülő bikaviadalra lehetett jegyet vásárolni. Másnap megérkeztünk, elfoglaltuk a szállásunkat, aztán útra keltünk. Elkezdtük magunkba szívni a spanyol mentalitást, a szabadságot, a nyüzsgést, a felhőtlenséget és természetesen a 40 fokot.
21 órára ott kellett lenni a Plaza del Torosban, hiszen ekkor kezdődött az ifjú matadorok végső összecsapása, a sevillai nyári bikaviadal ifjúsági döntője. Már a gyülekezés során is elfogott valamilyen furcsa összetartozás-érzés. Leültünk a helyünkre, majd vártuk, hogy kezdődjön a show. A zenekar hangulatos kíséretével megérkeztek a matadorok. Úgy vonultak körbe a Plaza del Torosban, mintha övék lenne a világ.
Kezdetét vette az első tercio, amit a második követett. A harmadik tercioban már csak a matador volt jelen. A hírhedt vörös lepellel. Mintha csak táncot jártak volna a bikával. Feszült volt a hangulat, síri csend. De nem idegőrlő feszültség, sokkal inkább valami olyan, amit akkor érez az ember, amikor nagyon vár valamit. Mígnem egyszer csak összeesett a bika. Az egész Plaza del Toro ujjongott, fehér kendők lengtek a magasban. A bika halott. Egyetlenegy szúrásból. Ekkor tudtuk meg, mi az a bikaviadal.
